A főszereplő egy pár, amelyben a
férj, Henry időutazó, aki nem tudja kontrollálni, hogy mikor tűnik el és hová,
meg azt sem hogy mikor kerül elő újra.
Ez a probléma alapvető fontosságú a történetben, így a
könyv sci-finek számít, mégis sokkal inkább
tekinthető korunk romantikus nagyregényének.
Egy férfi és egy nő története, és
így sokkal több emberhez el tudott jutni, mintha egyszerűen csak zsánerirodalom lenne. (A filmfeldolgozás révén meg persze még többhöz.)
A regény jól van megírva, (apróbb hibákat és
következetlenségeket persze lehet találni benne). Néhányszor kicsit félretettem, amikor már kezdett egy kicsit túl
sok lenni benne az érzelmesség, de
ennek ellenére mégis hatással tudott rám
lenni.
Az időutazó felesége ajánlott
olvasmány tehát. Niffenegger második regényére is nagyon kíváncsi
lettem. (Ez a Her Fearful Simmetry, magyarul A Highgate temető ikrei.)
(A régi blogból, 2010. november 21.)