Irodalmár Muzsikus

A alábbi könyvek közül eddig három jelent meg magyarul. (A fordítások minőségéről nincs információm, mivel én mindegyikből az angol szöveget olvastam.) A részletes ismertetők a címekre kattintva érhetők el.   1. Becky Chambers: The Long Way to a Small, Angry Planet Egy optimista űropera, ami stresszoldónak is jó. A Wayfarers sorozat kicsit olyan mint a Star Trek leírva, csak csajosabb, fiatalosabb, multikulti fókusszal és egy eredeti világgal. Meg egy kis humorral. 2. Margaret Atwood: Legvégül a szív (The Heart Goes Last) Az a nagyon különleges ebben a regényben, hogy a kőkemény disztópiának induló történet lassacskán egyre inkább komédiává válik. A néhol szürreális, vagy éppen akció vígjátékokba illő jelenetek mellett Atwood a Szentiván-éji álmot is idézi egyes ötleteivel. Update: Amikor az ajánlót megírtam, még nem tudtam, hogy a Jelenkor éppen tervezi megjelentetni. A magyar nyelvű kiadás a napokban jelent meg Legvégül a szív címmel. 3. Amal El-Mohtar és Max Gladstone: This Is How

Becky Chambers Hugo-díjas Wayfarers sorozatának az első kötetét olvastam ( The Long Way to a Small, Angry Planet , 2015). Ez egy olyan SF regény, ami jobb kedvre derít. A Wayfarers sorozat kicsit olyan mint a Star Trek leírva, csak csajosabb, fiatalosabb, multikulti fókusszal és egy eredeti világgal. Meg egy kis humorral. Ebben a könyvben a főhősökről és a környezetükről rengeteg információt a beszélgetéseikből tudunk meg , miközben ők teáznak, esznek és más hétköznapi dolgokat csinálnak. (Csak éppen egy űrhajó fedélzetén, aminek a legénységéhez tartoznak.) Ez valószínűleg azért működik ennyire jól, mert a szerzőnek színházas háttere van. Kiválóan tud ilyenfajta jeleneteket és párbeszédeket írni. A karakterábrázolás és a világépítés is nagy erőssége Chambers írásának . A szerző sok figyelmet fordít a testbeszéd ábrázolására, és a humoráért is plusz pont jár. A szereplők tulajdonképpen kisemberek , akik szeretik a munkájukat és az életstílusukat. Nem akcióhősök, hanem abban sikerese

  Az a nagyon különleges ebben a regényben ( The Heart Goes Last ), hogy a kőkemény disztópiának induló történet lassacskán egyre inkább komédiává válik . A néhol szürreális, vagy éppen akció vígjátékokba illő jelenetek mellett Atwood a Szentiván-éji álmot is idézi egyes ötleteivel . A könyv egy hirtelen jött gazdasági válság idején mindenét elveszítő átlagos amerikai házaspár, Charmaine és Stan történetével indít . Ők annyira elszegényedtek, hogy az otthonuk elvesztése miatt az autójukban laknak, magukat és a járművüket védelmezve rendszeresen fosztogatók elöl menekülnek, és már szinte bármilyen munkát elfogadnának. Hőseink kétségbeesésükben leszerződnek munkaerőnek Consilience városába, ahol mindenkinek van munkája, és ezért a szabadság feladása nem tűnik túl nagy árnak . A beígért utópia helyett azonban egy disztópiában kötnek ki. Lakóként, munkásként és fogolyként is megtapasztalják ezt az új világot, miközben emberként és szerelmesként is próbatételek várnak rájuk. Ebben a fura