A szöveg már a nyelvhasználata miatt is nagyon különleges, hiszen a szerző minden szereplőre nőneműként utal, a she személyes névmást használva. Mindezt azért, hogy egy olyan világot mutasson be, amiben a nemek nem számítanak.
Szerencsére én éppen az első kötet olvasása előtt olvastam újra Ursula K. Le Guin 1969-es remekművét, A sötétség balkezét (The Left Hand of Darkness). Ez azért volt hasznos, mert így még jobban átjönnek a Le Guin klasszikus regényére vonatkozó utalások. (Ő annak idején minden szereplőre hímneműként utalt, és szintén egy olyan környezetet teremtett, ahol nem számítanak a nemek.) Hogy egy-egy adott helyzetben milyen neműnek és férfiasabbnak vagy nőiesebbnek képzeljük el a szereplőket, az nem közvetlenül a szövegből következik, hanem mi magunk adjuk hozzá. Ez tehát egy olyan könyv, ami elgondolkodtat a nemi szerepekről és a velük kapcsolatban mélyen bennünk élő fogalmakról és elvárásokról is.
A sorozat egyik főszereplője egy emberi testben rekedt AI, aki korábban egy hadihajó működtetője volt és most igazi mivoltát elrejtve él. Nagy veszteséget élt át, és célja van, amit titokban tart. Egy fagyos, hideg bolygón találkozik valakivel, akit a régi életéből ismer, akin maga sem tudja hogy miért segít, amikor megmenti az életét. Valamikor mindketten egy gyarmatosító, más népeket leigázó hatalmas úr szolgálatában álltak. A jelennel párhuzamosan apránként a múltbeli eseményeket is megismerhetjük és a világról is egyre többet tudunk meg.
Ez egy olyan történet, amiben az én természetéről, a gyarmatosításról, a katonáskodásról, a hatalomról, a politikáról és az emberi természetről való gondolkodásnak sokkal nagyobb szerep jut mint az akciódús jeleneteknek.
A Radch trilógia másik két kötete is remek olvasmány (Ancillary Sword, Ancillary Mercy). Csak az eredeti szöveget ismerem, de ezek is megjelentek már magyarul Mellékes háború és Mellékes kegyelem címen. Nem tudom, hogy a nyelvi bravúrokból hogy és mit sikerülhetett áthozni a szövegbe, de a történet ki van annyira dolgozva, hogy ezek nélkül, önmagában is élvezhető kell, hogy maradjon. (Az angolul is olvasók mindenképpen nagyon nagy előnyben vannak a befogadás szempontjából.)
Azoknak ajánlom a könyvet, akiknek az is belefér, ha lassan halad előre a cselekmény, és a lelkizősebb írásokat is szeretik.