Az a nagyon különleges ebben a regényben ( The Heart Goes Last ), hogy a kőkemény disztópiának induló történet lassacskán egyre inkább komédiává válik . A néhol szürreális, vagy éppen akció vígjátékokba illő jelenetek mellett Atwood a Szentiván-éji álmot is idézi egyes ötleteivel . A könyv egy hirtelen jött gazdasági válság idején mindenét elveszítő átlagos amerikai házaspár, Charmaine és Stan történetével indít . Ők annyira elszegényedtek, hogy az otthonuk elvesztése miatt az autójukban laknak, magukat és a járművüket védelmezve rendszeresen fosztogatók elöl menekülnek, és már szinte bármilyen munkát elfogadnának. Hőseink kétségbeesésükben leszerződnek munkaerőnek Consilience városába, ahol mindenkinek van munkája, és ezért a szabadság feladása nem tűnik túl nagy árnak . A beígért utópia helyett azonban egy disztópiában kötnek ki. Lakóként, munkásként és fogolyként is megtapasztalják ezt az új világot, miközben emberként és szerelmesként is próbatételek várnak rájuk. Ebben a f...
Hegedűs Ilona blogja (költő, irodalmár)