Irodalmár Muzsikus

Egy kis összefoglaló következik az idei blogbejegyzésekről, könyvajánlókról és interjúkról. I. Interjúk Mostanában gyakran készítek interjúkat hazai írókkal és költőkkel. Több hazai női szerzővel is interjúkat készítettünk egymással (az ún. Nasinterjúk sorozat keretében). Idáig a legtöbb olvasót a Sütő Fannival, a Czinkóczi Krisztinával és a Pusztai Andreával készült interjúim érdekelték, de a Hajdú Évával készült interjút is érdemes elolvasni. Az eddigi interjúk itt olvashatók el . (Velem is készült néhány interjú. Ezeket innen kiindulva lehet megtalálni.) Időnként készítek interjúkat a Kortárs Hangon , azaz KOHO blognak is . Ott az eddigi legnépszerűbbnek a Varga Beával készített interjú bizonyult. Ebben elsősorban a szerkesztői munkáról beszélgettünk. (A feladatokról, a szükséges készségekről, és arról, hogy hogyan lehet valakiből jó szerkesztő.) II. Könyvajánlók Sok jó könyvet olvastam az idén, de csak kevésről volt időm írni. Itt a blogon a könyvajánlók

Egy népszerű kanadai krimisorozat egy kötetét olvastam, a Holtan, hidegen (Dead Cold) című regényt. Louise Penny egy igazi nagy detektív figurát talált ki, Gamache főfelügyelő személyében. Kanadában játszódnak a könyvek. Békés, kissé idealizált kisvárosi környezetben , ahol sokat esik a hó, miközben Gamache főfelügyelő nyomoz és megoldja a rejtélyeket. A nyomozó távol esik a detektíves sztereotípiáktól . Nem egy magányos alkoholista figura, hanem olyan, aki szereti a feleségét, boldog házasságban él, és az életuntság meg a kiégettség helyett inkább egy bölcs, megértő, emberszerető alkat . Semennyire nem szexista. Nem illik bele a zseniális és arrogáns nyomozói kategóriába sem, mert Gamache rendesen bánik az emberekkel. A beosztottaival is az, akik ugyan nem mindig tudják követni az észjárását, de segítik, tisztelik és tanulni akarnak tőle. Lassan, sok finom részletet megmutatva bontakozik ki a cselekmény. A Dead Cold egy lelkizősebb krimi, és jól esik elmerülni benne. A sz

Interjú Hajdú Évával, akit bloggerként, újságíróként vagy novellistaként is ismerhettek. 1. Olvasóként milyen könyveket szeretsz? Nagyon változó, általában szakaszaim vannak, amikor nagyon rápörgök valamilyen stílusra vagy alkotóra. Ha nagyon általánosságban akarunk beszélni, akkor az olyan regényeket szeretem, amiknek jó a stílusuk, jók a karakterek bennük, mondanivalójuk is van (de nem szájbarágósak), meglepők, satöbbi satöbbi. Szeretem azokat a könyveket is, amik kísérleteznek a nyelvvel. Ez viszont túlságosan is homályos és semmitmondó, szóval inkább mondok pár nevet, amivel (remélem) érthetőbb lesz: Tana French (repesve várom az új regényét), Mark Danielewski, Terry Pratchett, Becky Chambers, meg persze Ruth Ozeki, akit imádok. 2. Korábban hol olvashattunk már tőled valamit? (Novellát, cikkeket, stb.) Az IPM-mel kezdtem anno, aztán a Galaktikában jelent meg egy novellám. Cikkeket összevissza írtam, Eskin néven a GameStarba írtam számítógépes játékokról, a PC Wo

A  Házasságom története  ( 2 States: The Story of My Marriage ,  2009) egy bájos szerelmi történet Indiából.  Chetan Bhagat ról azt kell tudni, hogy ő az a kortárs író, akinek a könyveit arrafelé mindenki olvassa. Ugyanakkor ismert újságíró, tévéműsorok gyakori szereplője, és a legnagyobb indiai hírességek egyike is. A hatalmas népszerűség valószínűleg annak köszönhető, hogy  Bhagat jó stílusban, szépen, megértően mesél az emberekről, és a mai fiatalok  problémáit is megjeleníti  az írásaiban. Bhagat hősei a modern középosztályosodó India jellegzetes figurái. Egyetemisták és irodai dolgozók. Van köztük banki alkalmazott, call centeres, mérnök, újságíró és sportoló is. Nálunk nem lehetne egy romantikus regény központi problémája az, hogy  két szerelmes a szülők hozzájárulása nélkül nem házasodhat össze . Arrafelé viszont ez még mindig gondot okozhat a pároknak, és a  2 States  főszereplőivel is éppen ez történik. Egy egyetemi ismeretségből nagy szerelem lesz, de a család nem járul

Észrevettem, hogy az utóbbi hónapokban a saját írásaimról elfelejtettem ide bármit is írni. Így ezt most gyorsan be is pótolom. Ezek történtek mostanában: - Még augusztusban megjelent két versem egy angol nyelvű tematikus antológiában . Ebben olyan írások szerepelnek, amik a művészet és az empátia közötti kapcsolatot mutatják be. (Az utóbbi időben szépirodalmi lapokba és antológiákba is beválasztották az írásaimat, de a fantasztikum területére is vissza fogok még térni.) - Mostanában novellákon is dolgozom, de még korai lenne többet elárulni róluk . (Vannak köztük SF írások is.) - Verseim is fognak még megjelenni pár helyen az idén. - Készült velem néhány interjú . Ezek itt olvashatóak: Interjú 1: Sütő Fanni kérdezett Interjú 2: Czinkóczi Krisztina kérdezett Interjú 3: Hajdú Éva kérdezett Egyelőre csak ennyi. Mert a jó munkához idő kell.

Az Alinea Kiadó jóvoltából, végre magyarul is hozzáférhetővé vált a  Fekete Vipera  és  Dilizsaruk  írójának nagyszerű 2007-es regénye, a  Vakvilág ( Blind Faith, 2007) . Ben Elton  humoristaként is mindig is éles szemű megfigyelője, a közönséget nevettető és ugyanakkor elgondolkodtató kritikusa volt korunk különféle meglepő vagy éppen hétköznapi jelenségeinek. A  Vakvilág  című regényben a mai fogyasztói társadalom, a mindenféle életmódbeli trendek, a média és a közösségi média világa, és a rajtuk keresztül az egyénre nehezedő elvárások alapos vizsgálatát kapjuk egy igen-igen görbe tükrön át a közeljövő Angliájába helyezve . A szerző egy olyan világot ír le, amelyben az élet minden történését kötelező megosztani másokkal videó és kép formájában, mivel az intimitásra illetve a magánéletre való törekvés és a titoktartás egyaránt a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartoznak . Mindenkinek szinte állandóan meztelenül kell mutatkoznia, és a webkamerák előtt kell szexelnie vagy sze

Interjú Sütő Fannival, akit leginkább a verseiről és a fantasztikus, gyakran tündérmesébe hajló írásairól, meg a cikkeiről és a műfordításairól is ismerhetünk. 1. Elég sok írásod megjelent már külföldön. Mi mindent sikerült elérni idáig az írás terén, amire büszke vagy? Itthon miket lehetett már olvasni tőled? Sokkal több angol nyelvű megjelenésem van, mint magyar, pedig isten látja lelkem, én minden pályázatra bőszen küldözgetek. Bevallom, ez kicsit frusztrál, de azért sikerül időről időre túllendülnöm rajta. Nagyon örülök annak, hogy több novellám elérhető „hangoskönyv” vagy podcast formátumban ( Itt és itt is). Illetve elvégeztem egy angol irodalmi ügynökség által szervezett írókurzust, ahol beválasztották a regényrészletem a legjobb öt közé. Ez azért nem kis elismerés. Legbüszkébb arra lennék, ha végre sikerülne befejeznem egy regényt, de mintha még valami hiányozna belőlem ehhez. De ha egyszer beindulok vár legalább nyolc befejezésre váró történet, szóval megv

Hajdú Éva készített velem interjút.  Arról beszélgettünk, hogyan szoktam írni, mennyire tud róla a környezetem, mik a terveim, és természetesen szó esett a női írós csoportunkról is. Az interjú itt olvasható.

A Könyvfesztiválon szereztem be, a Scolar Kiadó standjánál, ezt a kis  novellagyűjteményt kortárs norvég szerzők műveiből. Már a fülszöveg is elárulja, hogy nem anyagi gondok nyomasztják az írások főszereplőit, hanem elsősorban pszichologizáló művekről van szó, és némi fekete humor is akad bennük itt-ott. Frode Grytten  Kutyasétáltatás  című írásának a főhőse például irigyli a család kutyájától azt a figyelmet, amit az állat a feleségétől kap, és ezért megpróbál megszabadulni a kutyától, bár valahogy hiába próbálja. Sigmund Jensen  Purgatórium  című írása az egyik legjobb a kötetben. Ebben rákos betegek összefognak, hogy megöljék egy társukat, akivel egy szobában vannak, mivel az a saját kényelme érdekében igyekszik mindenkit rávenni, hogy adják föl a küzdelmet idő előtt. Először idegenkednek az emberölés gondolatától, majd egyre reálisabbnak tűnik a dolog. (Mindehhez pedig az a fölismerés társul, hogy nem is kell annyira félniük a lebukástól, hiszen nem túl sok mindent tudnának

Czinkóczi Krisztina  készített velem interjút .  Többek között arról is kérdezett, hogy mit jelent nekem az irodalom, mit gondolok az alkotói válságról, meg az angol nyelvterületen publikálásról is szó volt. Beszélgettünk a kezdetekről a saját pályámon, meg arról, hogy másoknak milyen tanácsot tudnék adni. Szó esik a női SF írós csoportunkról is. Az interjú itt olvasható.

A  Berlini történetek  volt az első könyv, amit Kaminertől olvastam. Rövid történetek voltak benne a mai egyre inkább multikultisodó Berlinről , amelyeket az érdekes téma mellett elsősorban Kaminer  humoráért és mesélgetős stílusáért  lehet szeretni. Az Orosz diszkó ( Russendisko ) tartalma hasonló, csak a történetek származnak egy annál korábbi korszakból.  Itt ugyanis a közvetlenül a rendszerváltozás utáni időszakból kapunk anekdotákat a bevándorlók életéből. Könnyed és szórakoztató olvasmányok  ezek, és legalább olyan érdekesek mint a Berlini történetek c. kötet írásai. A könyvet az  Ulpius-ház adta ki magyarul 2005-ben, egy olyan borítóval, amely már önmagában is garantálta az eladhatatlanságot. (Ha nem kifejezetten Kaminer könyveit keresem, hozzám sem jut el soha.) Infók:  Wiki (De) ,  Wiki (En) ,  hivatalos oldal . (A régi blogból, 2010. május 1.)

Interjú Czinkóczi Krisztinával, akit a fantasztikus témájú novellái mellett  a cikkei, a grafikái és az illusztrációi révén is ismerhetünk.  1.   Olvasóként milyen könyveket szeretsz? Misztikus, fantasztikus, sci-fi, egyszóval ugyanazt, amilyeneket én is írok. Azt hiszem, ez minden íróról elmondható. Ki írna olyasmit, amit nem kedvel? Kedvenc külföldi íróim Neil Gaiman, Ursula le Guin, Terry Pratchett, King régebbi művei (az utolsó 3-4 írásával nem vagyok megelégedve). Friss olvasmányélményeimből Orson Scott Card és Ted Chiang tetszett nagyon. Kortárs magyar írók közül a teljesség igénye nélkül, akiket mindig szívesen olvasok: Novák Gábor, Tallódi Julianna, Mészáros András, Bökös Borbála. Ilyenkor titkon én mindig várom, hogy valaki egyszer majd az én nevemet mondja, és szerencsére elmúlt már az a korszak, hogy a magyar név ciki lenne (tíz éve, amikor elkezdtem írni, bizony még előfordult, hogy a kiadó angolszász álnevet kért), vagy a magyar fikciós irodalom haldokolna.

Ali Smith   a   kortárs skót szépirodalom  egyik kiemelkedő teljesítményű személyisége, aki   komoly témákat kezel könnyed és vagány stílusban. Nem kevés játékossággal és kifejezetten lebilincselően ír . A Hotel világ ban öt nő történetét ismerhetjük me g , és valamiképpen, mindegyiküknek köze van  egy bizonyos szállodához, a Globus Hotel hez . Egyikük egy tinilány aki ott volt alkalmazott, teljesen értelmetlen halált halt egy balesetben, és azóta kísértetként mászkál az élők között. Az ő kishúga azért jön a hotelbe, mert arra kíváncsi, hogy mi történt akkor. Egy másik szerencsétlen lány télen, betegen a hotel mellett koldul. A negyedik nő meg a depresszióra hajlamos recepciós kisasszony, aki egy különösen hideg téli éjszakán titokban behívja őt. Az ötödik egy elegánsabb nő, egy sztorira vadászó újságíró, aki a hotelben szállt meg, és mindenkit nyersanyagnak tekint az írásaihoz. A társadalom különböző rétegeibe tartozó emberek élete, sorsa, egy estéje áll a középpontban, ez az am

Ez egy   nagyon erősen lelkizős sci-fi , amely elsősorban a felnőtt olvasóknak szól.   Eleinte nem tűnt olyan jónak mint a Napszél , de aztán folytattam az olvasást és sikeresen magával ragadott a szöveg, amely ezúttal nagyon más, de mégis elgondolkodtató.  Egy felelőtlen időutazásos kísérlet leírását kapjuk meg  benne, amelynek során az időkapszulában átélt események valamilyen módon  a saját életének megoldatlan problémáival szembesítik a főhőst újra és újra és még tovább…  A kutatónak így rá kell jönnie, hogy idáig mennyire önző módon élt, hogy rengeteget ártott másoknak, és soha nem vállalta a felelősséget a saját hibáiért, gyengeségeiért, stb. Ki kell találnia, hogy hogyan kell cselekednie ahhoz, hogy visszajuthasson, illetve hogyan éljen majd ezután. Töményen lelkizős darab. Aki bírja az ilyet, az mindenképpen olvassa el. (A régi blogból,  2010. január 29. )

Ez a könyv egy  száz forintos antikvár lelet, amit sci-fiként ajánlott a figyelmembe az eladó .  Csupán a borítója alapján ítélt , mivel szöveg nincs a hátulján. A kép valóban érdekes, ilyesmit lehet látni a filmekben, amikor földönkívüliek érkeznek, távoznak, vagy éppen megnyílik valahol egy dimenziókapu. A könyvet kinyitva azonban kiderült, hogy ez egy verseskötet,  és némi beleolvasás után azt is eldöntöttem, hogy kell nekem, és  jó vétel volt . A kötetet a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki 1976-ban.  Bár  pozitív érzelmekről keveset lehet olvasni benne, A búcsúzás részletei mégis kellemes olvasmány  volt. Költészet ez  születésről és elválásokról, rengeteg csalódásról, és mindezt mégis emészthetően és szépséggel  tálalta a szerző. Róla csak annyit tudunk meg a borító belső oldalán elrejtett fülszövegből, hogy 38-ban született,  spanyol-olasz szakot végzett műfordító , és ez már a sorban a második kötete. Illetve a szerző saját szavait is olvashatjuk azzal kapcsolatban, hog

Interjút készítettem Pusztai Andreával, a Bizánc trilógia szerzőjével, akit elsősorban a történelmi regényeiről ismerhetünk, és bloggerként is érdekeseket szokott írni. A mai interjúból kiderül, hogy a spekultív irodalom is közel áll hozzá. 1.   Hány regényed jelent már meg idáig, és honnan jön a történelemnek ez a fajta szeretete, ami a történelmi regények írásához kell? Jelenleg épp lezártam a debütálásomat a Bizánc trilógiával, ami három vaskos kötet. Hogy honnan az erő a regényíráshoz? Pont a szeretetből. De erről érdemes beszélni egy kicsit. Ma ugyanis komoly kavarodások vannak azzal kapcsolatban, milyen módon lehet érzelmeket vinni egy tudományágba, akár a történelembe. Képzeld el, hogy a történelem egy hatalmas időfolyam és nem más ez, mint az emberiség meséje, múltja. Ha egy emberre kivetíted, látható, hogy a fiatal, éretlen személyiség más, mint az érett, idősebb, de még ereje teljében lévő, aki cselekvésre is készen áll, és már sokat tanult a múltjá