Irodalmár Muzsikus

A The Scent of Almonds (A mandula illata) egy remekül megírt kisregény , a skandináv krimi egyik nagymesterétől, Camilla Läckberg-től . A történet a klasszikus bezárt helyszínes rejtélyeket idézi , amelyekben senki nem hagyta még el a helyet, így az elkövetőt a detektívnek a jelenlévők között kell keresnie. (Egy gazdag család tagjai gyűlnek össze karácsony előtt egy ilyen elszigetelt helyen. Ez esetben messze északon, egy panzióban, amit a hóvihar elzár a külvilágtól. Természetesen látszik, hogy van köztük egy sor konfliktus, és a műfaj szabályaiból következően nemsokára valaki holtan kerül elő.) A szerző elkepesztően jól irja le a testbeszédet. Folyamatosan jellemez vele , így mutatja meg, hogy mi zajlik belül. A pszichologizálás Läckberg nagy erősségei közé tartozik. Az egyik fő érdekessége még ennek az írásnak, hogy sok narrátor van a történetben . Van egy fő narrátor, a nyomozó, aki éppen a helyszínen van, és a többiek nézőpontjából is megismerünk egy-egy részt a történetbő

Interjú Szujó Norberttel, a  Randomkult blog szerzőjével és a F.I.O.K. (Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör)  alapítójával 1. Olvasóként milyen könyveket szeretsz? Első sorban fantasztikus és ismeretterjesztő irodalmat olvasok, de semmilyen zsánertől nem zárkóznék el, ha több időm lenne olvasni. Természetesen olvasok klasszikus irodalmat és kortárs szépirodalmat is, szeretem a thrillert és érdekel a történelem. Persze nem véletlen, hogy (ha már választanom kell) a fantasztikum a legfontosabb számomra. Ez az a zsánerkör, amihez akarva-akaratlanul mindig visszatérek, biztos pont a számomra. Olyan gondolatokat és érzéseket ébreszt fel bennem, amelyek megélését fontosnak tartom. A tudományos fantasztikum a minket körülvevő univerzum felfoghatatlan voltára, valamint ember voltunk jövőbeli, félelmetes következményeire világít rá; a horror és a fantasy a bennünk rejlő, egyszerre csodás és rémületes világba nyit kaput; a klasszikus rémtörténet és a weird pedig mindezt egyszerre

Spider Robinson sok humorral átszőtt Callahan sorozata a hetvenes évek végén indult , és rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Én a  Callahan’s Secret  c. kötetben lévő történeteket olvastam. A sorozat főszereplői egy Callahan nevű fickó kocsmájának a törzsvendégei,  akik folyton segítenek egymásnak megoldani mindenféle problémát. Fölvidítják az öngyilkos jelölteket, itatják azokat akiknek szerelmi bánatuk van, és ha kell az ellenséges szándékkal közeledő űrlényeket is feltartóztatják . Akad közöttük időutazó, beszélő kutya, telepata, vámpír és földönkívüli is, de a többség hétköznapi, de mégis jószándékú ember.  Optimista sci-firől van szó, és rendkívül élvezetes olvasmány  volt. Nem tudom, hogy Spider Robinsontól hozzáférhető-e valamilyen írás magyar nyelven. (A régi Galaktikában állítólag megjelent valamikor egy hasonló témájú novella, ami akár még egy Callahan történet is lehet, de valószínűleg ez minden.) Hogy a hazai olvasók mellett a kritikusok érdeklődését is b

Az Átkelés egy rövidke antológia nálunk kevéssé ismert amerikai költők verseiből . Huszonhárom hang, huszonhárom felfedezésre váró világ, amivel megéri megismerkedni. Jó esély van rá, hogy ekkora választék mellett az olvasó talál a kötetben olyan szerzőket, akik miatt azt fogja mondani,  hogy ez egy jó befektetés volt . Én hamar találtam benne ilyet. Elsőként  Wanda Coleman  versei tettek rám nagy hatást. Rendkívül ütős szövegeket találunk ide beválogatva tőle. Az olyan fájdalmas, szorongásosakon át, mint a “ Ne bízz senkiben, aki vonz/mint az ördög, menekülj azoktól, akik azt mondják/ szeretnek “(1),  vagy a “ Ma gyilkosság vagyok az északi városrészben “, egészen az olyan megnyugvókig hogy “ néha megérint a blues és le kell feküdnöm/kiviszem a strandra és szétszórom a homokon “(2). A kötet további női szerzői szintén figyelemreméltóak.  Örültem neki, hogy a szerkesztő beválogatott ilyen csemegéket is, mint pl  Louise Glück   Mariná ja. A föntiekből is következik, hogy a város,

Az időutazó felesége ( The Time Traveller’s Wife )  Audrey Niffenegger-től   egy szimpatikus példa a műfaji keveredésekre , amiket én általában nagyon szeretek. A főszereplő egy pár, amelyben a férj, Henry időutazó, aki nem tudja kontrollálni, hogy mikor tűnik el és hová , meg azt sem hogy mikor kerül elő újra. Ez a probléma alapvető fontosságú a történetben, így a könyv  sci-finek számít, mégis sokkal inkább tekinthető korunk romantikus nagyregényének . Egy férfi és egy nő története, és így sokkal több emberhez el tudott jutni , mintha egyszerűen csak zsánerirodalom lenne. (A filmfeldolgozás révén meg persze még többhöz.) A regény jól van megírva, (apróbb hibákat és következetlenségeket persze lehet találni benne). Néhányszor kicsit félretettem, amikor már kezdett egy kicsit túl sok lenni benne az érzelmesség,   de ennek ellenére mégis hatással tudott rám lenni. Az időutazó felesége ajánlott olvasmány tehát. Niffenegger második regényére is nagyon kíváncsi lettem. (Ez a 

A Maecenas Kiadó  Kétnyelvű verseskönyvek   sorozatában  jelent meg  a  45 vers / 45 Poems  c. gyűjtemény, ami Kányádi Sándor költészetéből nyújt egy kis válogatást  angol és magyar nyelven . A kötetbe összeválogatott versek  megértéséhez semmiféle speciális háttértudás nem szükséges. A szövegek nagyon jók, (és mind a magyar, mind az angol szöveg olvasása élmény számba menő). Az ember, akitől a szavak és a gondolatok származnak, egy másik világba és egy egészen más generációba tartozik, mégis tudott szólni hozzám is. A szavakba tömörített érzések, kérdések, vágyak nem korlátozódhatnak a tér-idő egyetlen pici szeletére. Kányádi itt is szól mindenkihez, ma is. Az igényes kivitelezésű köteteket tartalmazó sorozat elsősorban a hazánkban élő külföldieket célozza meg.  (Alkalomadtán még a versszerető hazánkfiának is élmény lehet egy-egy ilyen könyvet kézbe venni, különösen ha angolul is ért.) A versfordítás, mint tudjuk, nem egyszerű feladat, ám  a   Kányádi verseit angolra fordí

A blog a saját írásaimról szóló hírek mellett elsősorban könyvajánlókat közöl, de időnként lesznek benne film és TV-sorozat ajánlók is. Az első számú téma azonban az irodalom. Egy nagy újdonság is lesz a korábbiakhoz képest. Alkalomadtán interjúkat is fogok készíteni hazai szerzőkkel. (Pl. lesz köztük sci-fi író, fantasy író, költő, történelmi regény író, blogger stb.)

Ez a regény egy nagy sikerű űropera sorozat első kötete. A Mellékes igazság ( Ancillary Justice ) 2013-ban jelent meg és egy sor nagy irodalmi díjat elnyert (Hugo, Nebula, Clarke, stb). Egyértelmű, hogy megérdemelten. A szöveg már a nyelvhasználata miatt is nagyon különleges, hiszen a szerző minden szereplőre nőneműként utal, a she személyes névmást használva. Mindezt azért, hogy egy olyan világot mutasson be, amiben a nemek nem számítanak. Szerencsére én éppen az első kötet olvasása előtt olvastam újra Ursula K. Le Guin 1969-es remekművét, A sötétség balkezét ( The Left Hand of Darkness ). Ez azért volt hasznos, mert így még jobban átjönnek a Le Guin klasszikus regényére vonatkozó utalások. (Ő annak idején minden szereplőre hímneműként utalt, és szintén egy olyan környezetet teremtett, ahol nem számítanak a nemek.) Hogy egy-egy adott helyzetben milyen neműnek és férfiasabbnak vagy nőiesebbnek képzeljük el a szereplőket, az nem közvetlenül a szövegből következik, hanem mi

Az orosz származású német irodalmár,  Vladimir Kaminer   érdekes és humoros rövid történetekben tárja elénk egy berlini bérház és környéke mindennapjait , a sajátos színek pedig a német, orosz, török és vietnami lakosok egymás mellett élésének eredményeképpen jönnek létre.  Kaminer Németországra messziről jött emberként néz , aki egyszerre van bent is és kint is,  de mégis nagyszerűen otthonra talál, és igyekszik sokat tanulni a körülötte lévőktől .  Van a kötetben egy-két gyengébbre sikerült írás , de volt olyan is, aminél olvasás közben többször is fölnevettem. Az összbenyomás nagyon pozitív volt. (A régi blogból,  2009. november   12. )

Sütő Fanni készített velem interjút. Nagyon jó kérdéseket kaptam versekről, írásról és mindenféle egyebekről. http://inkmapsandmacarons.com/n-s-interjuk-hegedus-ilona/

Nemrégiben jelent meg először magyarul Naomi Aldermantól A hatalom ( The Power , 2016 .), ami minden bizonnyal az utóbbi évek idehaza legjobban várt regényei közé tartozik. Mostanra szinte mindenki hallhatott már valamit róla, hiszen már a múlt évben is folyamatosan ajánlgatták ezt a könyvet egymásnak az angol nyelven is olvasók. Ez a könyv meg is érdemli, hogy beszéljenek róla. Alderman regénye az általunk ismert világból indul ki, amelyben aztán hirtelen kitör a nőuralom . Ennek az oka egy új szerv kifejlődése, aminek a segítségével áramütést lehet adni. (Kicsit olyan ez, mint amikor az X-Menben az ifjak fölfedezik a különleges képességeiket, csak itt minden nőnemű fiatal érintett, ami természetesen világszerte nagy változásokhoz vezet.) A regény témája mégis elsősorban maga a hatalom , ahogyan azt a cím is sugallja. Ennek a megszerzése, gyakorlása, a visszaélések, amiket lehetővé tesz, az elvesztése, a hiánya, a vágy utána, és a megjelenési formái . (Mind a hétköznapi hely

A Fanny magazin mostani számában a krimiirodalomról is szó esik, és (többek között) engem is kérdeztek. (Fanny,  2018/22.)