Irodalmár Muzsikus

Susanna Clarke-tól legelőször egy novellát olvastam a neten  (Wellington hercege elveszíti a lovát),  ami annyira tetszett , hogy elhatároztam, hogy mindenképpen fogok még olvasni valamit tőle. Úgy terveztem, hogy a  Hollókirály  című igen nagy sikerű regényével fogom kezdeni, de előbb a  Búcsúbáj hölgyei   és más történetek   ( The Ladies of Grace Adieu - And other stories )  c. fantasy novelláskötet  akadt a kezembe .                            Azt írtam, fantasy, de ne kardozós-barbáros középkori vagy vámpíros-vérfarkasos urban fantasy-re tessék ám gondolni. Ez ugyanis valami egészen más.  Élvezetes stílusban megírt, varázslatokkal átszőtt történetek  ezek, amelyek  a Jane Austen-féle illetve az annál is régebbi vidéki Angliába helyezik a tündéreket, roppantul szórakoztató és sajátságos felnőtteknek szóló tündérmesék et hozva létre.  (Most nagyon úgy érzem, hogy mielőbb be kell szereznem a Hollókirályt is, ami szintén ebben a világban játszódik.)  Az illusztrációk nagyon szé

Az  On Writing   egy nagyon érdekes önéletrajz  mindenféle jópofa történettel,  ugyanakkor mégis elsősorban egy írással kacérkodóknak szóló könyv ről van szó. Az  alapvető tanácsok  mellett (pl. a nyelvtan alapos megismerése, leírások, karakterábrázolás, párbeszédek stb.), szól  a saját módszerei ről is. Megtudjuk például, hogy a  legjobb művei úgy születtek, hogy nem tervezte meg előre, mi fog történni , csak kiindult egy szituációból vagy egy karakterből. A tervezgetős módszerrel is írt könyvet, de szerinte úgy sokkal kiszámíthatóbb írások keletkeznek.  Szót ejt a horror rajongásáról is , amit tini korában a Roger Corman filmek (Poe feldolgozások) imádata alapozott meg, de  azt is megtudjuk hogy mindenféle zsánerrel próbálkozott már  és egészen kicsi korától kezdve ír. Többek között sci-fit is írt, de azután másfelé sodorta az élet. Továbbá, hogy ő is  azok közé az írók közé tartozik, akik egy bizonyos olvasó számára írják a történeteiket , (az ő esetében ez a felesége.) Nem

A  One Coffee With  (1981) volt az első regény Margaret Maron nagy sikerű  női detektíves krimisoroza t ában. A hősnője, Sigrid Harald nyomozónő , aki egy halálos pohár kávé ügyében nyomoz egy egyetem művészeti tanszékén, a folyton egymást piszkáló művészemberek között. Egy olyan lelkiismeretes fiatal hölgyről van szó, aki általában nagyon keményen dolgozik, hogy leleplezze a tetteseket és hogy ezen a korábban csak férfiak számára nyitott pályán megállja a helyét. (A hetvenes évek végén vagyunk.) A lényeg a karakterábrázoláson van, a regény végig igazán szórakoztató, és még egy magyar szál is van a történetben. Mindehhez pedig hozzáadódik időnként  egy kis régimódi romantika. Maron annyira jól ír, hogy egyből kíváncsi lettem a sorozat többi részére is. Linkek: Wiki ,  Hivatalos oldal (a régi blogból, 2012. jan. 9.)

Két haikum jelent meg a Napútban ( Napút 2018/2 ).  A lapszàmbemutatón abban a meglepetésben volt részem, hogy valaki megzenésítette és elénekelte, amit írtam. 

Itt lesznek majd az írásaimmal kapcsolatos hírek.  (Főleg verseim szoktak megjelenni, de novellákat is írok.) Körülbelül hat évig rendszeresen blogoltam könyvekről, filmekről és sorozatokról.  Ha néha időm engedi, írok majd még ilyesmikről is. (A régi blog tartalmából is újra elérhető lesz majd néhány cikk, de csak ami még ma is aktuális lehet.) Most még csak ismerkedem az itteni felülettel. Köszönöm a figyelmet