Irodalmár Muzsikus

A alábbi könyvek közül eddig három jelent meg magyarul. (A fordítások minőségéről nincs információm, mivel én mindegyikből az angol szöveget olvastam.) A részletes ismertetők a címekre kattintva érhetők el.   1. Becky Chambers: The Long Way to a Small, Angry Planet Egy optimista űropera, ami stresszoldónak is jó. A Wayfarers sorozat kicsit olyan mint a Star Trek leírva, csak csajosabb, fiatalosabb, multikulti fókusszal és egy eredeti világgal. Meg egy kis humorral. 2. Margaret Atwood: Legvégül a szív (The Heart Goes Last) Az a nagyon különleges ebben a regényben, hogy a kőkemény disztópiának induló történet lassacskán egyre inkább komédiává válik. A néhol szürreális, vagy éppen akció vígjátékokba illő jelenetek mellett Atwood a Szentiván-éji álmot is idézi egyes ötleteivel. Update: Amikor az ajánlót megírtam, még nem tudtam, hogy a Jelenkor éppen tervezi megjelentetni. A magyar nyelvű kiadás a napokban jelent meg Legvégül a szív címmel. 3. Amal El-Mohtar és Max Gladstone: This Is How

Becky Chambers Hugo-díjas Wayfarers sorozatának az első kötetét olvastam ( The Long Way to a Small, Angry Planet , 2015). Ez egy olyan SF regény, ami jobb kedvre derít. A Wayfarers sorozat kicsit olyan mint a Star Trek leírva, csak csajosabb, fiatalosabb, multikulti fókusszal és egy eredeti világgal. Meg egy kis humorral. Ebben a könyvben a főhősökről és a környezetükről rengeteg információt a beszélgetéseikből tudunk meg , miközben ők teáznak, esznek és más hétköznapi dolgokat csinálnak. (Csak éppen egy űrhajó fedélzetén, aminek a legénységéhez tartoznak.) Ez valószínűleg azért működik ennyire jól, mert a szerzőnek színházas háttere van. Kiválóan tud ilyenfajta jeleneteket és párbeszédeket írni. A karakterábrázolás és a világépítés is nagy erőssége Chambers írásának . A szerző sok figyelmet fordít a testbeszéd ábrázolására, és a humoráért is plusz pont jár. A szereplők tulajdonképpen kisemberek , akik szeretik a munkájukat és az életstílusukat. Nem akcióhősök, hanem abban sikerese

  Az a nagyon különleges ebben a regényben ( The Heart Goes Last ), hogy a kőkemény disztópiának induló történet lassacskán egyre inkább komédiává válik . A néhol szürreális, vagy éppen akció vígjátékokba illő jelenetek mellett Atwood a Szentiván-éji álmot is idézi egyes ötleteivel . A könyv egy hirtelen jött gazdasági válság idején mindenét elveszítő átlagos amerikai házaspár, Charmaine és Stan történetével indít . Ők annyira elszegényedtek, hogy az otthonuk elvesztése miatt az autójukban laknak, magukat és a járművüket védelmezve rendszeresen fosztogatók elöl menekülnek, és már szinte bármilyen munkát elfogadnának. Hőseink kétségbeesésükben leszerződnek munkaerőnek Consilience városába, ahol mindenkinek van munkája, és ezért a szabadság feladása nem tűnik túl nagy árnak . A beígért utópia helyett azonban egy disztópiában kötnek ki. Lakóként, munkásként és fogolyként is megtapasztalják ezt az új világot, miközben emberként és szerelmesként is próbatételek várnak rájuk. Ebben a fura

  Amal El-Mohtar és Max Gladstone szépségesen szép írását ( This Is How You Lose the Time War ) érdemes elolvasni. Ez az időutazós, kémes, sci-fi egy romantikus történet is egyben , amihez a hátteret egy talán soha véget nem érő, értelmetlen háború adja. Ez az írás tavaly a Hugo, a Nebula és a Locus mellett még egy sor egyéb SF díjat is elnyert. A kisregény legfőbb erőssége, h nagyon jó a szöveg. Különösen a költőisége miatt, de a sci-fi rész is jól átgondolt. A két főhős, Blue és Red levelezéséből áll össze a történet. Mindketten időutazó szuperügynökök. Ha valaki ezt egy romantikus sztoriként ajánlja nekem, akkor talán nem is olvastam volna el. Időutazós-kémes történetként viszont érdekesnek tűnt. El-Mohtar novellái közül volt, amit már ismertem, és így mindenképpen valami jóra számítottam. Az már egy egészen másik a kérdés, h vajon kiket érdekelhet ez itthon. A nyugatinál sokkal konzervatívabb magyar sci-fi olvasói ízlésvilágtól talán távolabb esik, de egy fiatalosabb és sokszínűb

Megkésve bár, de ideje összesíteni, h mi mindenről lehetett itt olvasni az elmúlt évben.  - Készítettem még interjúkat hazai szerzőkkel, és minden olvasottsági rekordot megdöntött a J. Goldenlane -nel készített interjúm . - Sokakat érdekelt A sellő titka is, aminek a megjelenésével megérkezett a kortárs, magyar, feminista krimi. ( Cserháti Éva regénye.) - Ajánlottam olyan hazai sci-fi novellák at is a kétezres évekből , amik (akkoriban ritka kivételként) egy cseppet sem voltak életidegenek, és valószínűleg a mai olvasó számára sem lennének azok. (Ez a bejegyzés eredetileg egy másik blogon jelent meg.) - Egy olyan könyvről is írtam, amiben Margaret Atwood a fantasztikus irodalom nagyjairól ír közérthető, szórakoztató stílusban ( In Other Worlds ). Ajánlottam még Camilla Läckberg krimi t, Maitena képregényt és Gaura Ágnes interjú is volt. Ezt az összefoglalót sokkal korábban akartam kitenni, de az itt ajánlott könyvek azóta sem lettek kevésbé érdekesek. Nemsokára lesznek ám új