Ez a könyv egy száz forintos
antikvár lelet, amit sci-fiként ajánlott a figyelmembe az eladó. Csupán a borítója alapján ítélt, mivel szöveg
nincs a hátulján. A kép valóban érdekes, ilyesmit lehet látni a filmekben, amikor földönkívüliek érkeznek, távoznak, vagy éppen megnyílik valahol egy
dimenziókapu.
(A régi blogból, 2010. május 1.)
A könyvet kinyitva azonban
kiderült, hogy ez egy verseskötet, és némi beleolvasás után azt is
eldöntöttem, hogy kell nekem, és jó vétel
volt.
A kötetet a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki 1976-ban.
Bár pozitív érzelmekről
keveset lehet olvasni benne, A búcsúzás részletei mégis kellemes olvasmány volt.
Költészet ez születésről és elválásokról,
rengeteg csalódásról, és mindezt mégis emészthetően és szépséggel tálalta
a szerző.
Róla csak annyit tudunk meg a borító belső oldalán elrejtett
fülszövegből, hogy 38-ban született, spanyol-olasz
szakot végzett műfordító, és ez már a sorban a második kötete. Illetve a
szerző saját szavait is olvashatjuk azzal kapcsolatban, hogyan is olvassuk
ezeket a verseket, (mint a prózát). A kötet verseire jellemző, a
verseskönyvekben számomra oly kedves pózolás
nélküliség. (Valaki egyszerűen csak az érzelmeiről ír bennük, őszintén.)
Amikor elolvastam a kötetet, még nem tudtam, hogy Takács Zsuzsának azóta már egy sor kötete megjelent és
Kossuth-díjat is kapott. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy nem csak nekem
tetszenek az ilyen versek.
(A régi blogból, 2010. május 1.)