Interjú Czinkóczi Krisztinával, akit a fantasztikus témájú novellái mellett a cikkei, a grafikái és az illusztrációi révén is ismerhetünk.
1. Olvasóként milyen könyveket
szeretsz?
Misztikus, fantasztikus, sci-fi, egyszóval ugyanazt,
amilyeneket én is írok. Azt hiszem, ez minden íróról elmondható. Ki írna
olyasmit, amit nem kedvel? Kedvenc külföldi íróim Neil Gaiman, Ursula le Guin, Terry
Pratchett, King régebbi művei (az utolsó 3-4 írásával nem vagyok megelégedve).
Friss olvasmányélményeimből Orson Scott Card és Ted Chiang tetszett nagyon. Kortárs
magyar írók közül a teljesség igénye nélkül, akiket mindig szívesen olvasok:
Novák Gábor, Tallódi Julianna, Mészáros András, Bökös Borbála.
Ilyenkor titkon én mindig várom, hogy valaki egyszer
majd az én nevemet mondja, és szerencsére elmúlt már az a korszak, hogy a
magyar név ciki lenne (tíz éve, amikor elkezdtem írni, bizony még előfordult,
hogy a kiadó angolszász álnevet kért), vagy a magyar fikciós irodalom
haldokolna.
Valahogy mégsem olvasok ilyen helyzetekben magyar
neveket, ami elszomorít. Tessék hozzászokni, hogy a magyar kortárs fikciós irodalom
(újra) él, és (újra) jó! És nem csak regényírók vannak a világon, véleményem
szerint a novellistáink talán még jobbak is!
2. Korábban hol olvashattunk már tőled valamit? (Novellát,
cikkeket, stb.)
Nyomtatásban
legutóbb a Rések a valóság szürke szövetén című sci-fi antológiában.
Itt
található a megjelenéseim listája:
A
Karcolaton is könnyen belefuthat bárki egy novellámba, illetve a sajnos eléggé
akadozó Lector magazinban egy cikkembe.
Írások
a karcolaton:
Lector magazinok:
3. Milyen
zsánerekben írsz főleg, és mi vonzott ehhez a zsánerhez?
Ezt a kérdés már félig megválaszoltam. Ami a másik
felét illeti, sosem értettem azokat az embereket, akiknek a dokumentációs vagy
egyenesen önéletrajzi művek tetszenek. Mivel ez sosem szórakoztatott, ezért
írni sem szórakoztató számomra. A fantáziám nem szereti a rövid pórázt, leginkább
saját világokat épít. Az okkultizmus is mindig érdekelt, és tudom, hogy a
valódi mágia és misztikum nem hasonlít a New Age-es könyvekben olvasottakra. Arra
is hamar rájöttem, hogy ha az ember komolyan előadja a valóságot, akkor senkit
nem érdekel/senki nem hisz neki. De ha úgy csinál, mintha hazudna, mintha ez
csak egy mese lenne, akkor mindenkinek tetszeni fog. Fura egy lény az ember!
4. Mennyit
kutatsz egy történethez? Mi volt a legérdekesebb információ, amire így
bukkantál?
Ez attól függ, hogy milyen típusú a történet. Ha
mondjuk egy teljesen kitalált világban játszódik, akkor ugye nincs szükség
kutatásra. Illetőleg olyan sokat tanulmányoztam a misztikum világát, hogy
zsigerből megy. De persze előfordul, hogy a történetemnek van egy valóság-magva,
vagy egy létező helyszíne, ilyenkor elég komoly kutatómunkát végzek. Egy elég
régi írásom Velencében játszódott, és csak azért tettem bele egy híd nevét,
mert tetszett az áthallás. A történetben meghalnak, és a pontos helyszín a
Ponte del Paradiso – a Paradicsom hídja. Természetesen egy vesztőhelyre
vezetett, itt vitték át a halálraítélteket.
Legutóbbi ilyen ismeretlen miliőm Riga városa volt,
napokat kutattam előtte, térképeket nézegettem, elolvastam angolul a legendát,
ami a történet magvát adta. De nem kell ilyen messzire menni, egyszer egy pécsi
városi legendáról írtam, ott is utánanéztem a legenda változatainak. Ha valamiért
idegen nyelven szólalnak meg a történetemben, akkor házi tolmácsom (férjem)
segítségét kérem, kivéve, ha latinról van szó, az az egyetlen nyelv, amiben
talán jobb vagyok nála. Illetőleg a Megváltás című novellámban szerepel a latin
mellett egy zsidó ima is, a héberem pedig majdhogynem nem létező, ilyenkor
Google a barátunk, ahogy mondani szokás.
5. Készítesz
vázlatot a történetekhez, vagy hagyod, hogy a történet folyása magával
ragadjon?
Csak akkor készítek vázlatot, ha ezt kifejezetten kérik,
illetve olyankor is, ha a jó öreg ihlet valami nem alkalmas helyen/időben csap
homlokon a péklapáttal. Ez utóbbiak sem valamiféle kidolgozott vázlatok, hanem
félmondatok-szavak felkiáltójellel, kérdőjellel és nyilacskákkal. Rajtam kívül
senki nem érti, mire utalnak.
6. Mennyi
idő alatt készült el a köteted?
Lehet úgy is nézni, hogy hat év alatt, meg úgy is, hogy
fél év alatt. Ugyanis novellagyűjtemény, amibe a legjobbnak ítélt novelláim
kerültek be. Ennek megfelelően megírni már nem kellett, csak átnézni, még
egyszer átnézni, borítót rajzolni hozzá, ismét átnézni, tördelés, megint
átnézés, fülszöveg, átnézés… és így tovább.
7. Amikor írsz, van egy
elképzeld olvasód, akinek a történeted szánod?
Nincs. Amikor írok, akkor én sem létezem.
A karakter/narrátor átveszi az irányítást, én meg csak mozizok. Az olvasóra
csak később gondolok, a kész mű átnézésekor. Az első olvasóm én magam vagyok,
ez kezdő koromban sok gondot okozott, hogyan csináljam meg, hogy mások is
értsék. Ez az átka annak, ha igazából azért kezdesz el történeteket kitalálni,
hogy magadat szórakoztasd.
8. Hallgatsz zenét, amikor
írsz? Készítesz lejátszási listát a regényeidhez? Hatással van-e a zene az
írásodra?
Ha zenét raknék be, akkor két verzió lenne
lehetséges: 1. verzió: zavarna, 2. verzió: egy mukkot sem fognék fel belőle, el
sem jutna az agyamig.
Olyannyira csendnek kell lennie, hogyha
valaki hozzám szól, akkor kizavarom, ha megint hozzám szól, akkor hozzávágok
valamit. Sajnos nem nézném, hogy mi az, úgyhogy ezt nem ajánlatos kipróbálni,
hátha valami éles vagy nehéz van a közelemben. Férjem erre azt mondja, hogy
„ilyenkor lábujjhegyen suttogok”.
9. Miken dolgozol
most? Milyen írások várhatóak tőled a közeljövőben?
Jelen pillanatban egy elkezdett fantasy-szerűséget próbálok
befejezni, de talán itt lenne ideje pihennem egyet. Kissé kiégtem mostanában.
Blog, Fb, egyéb URL-ek, amiket szeretnél megosztani:
Itt az egyik novella, amiről beszéltem a kutatások
kapcsán. Nem friss novella, de mai napig egyik remekművemnek tartom:
Ide pedig a N.A.S.Interjúkat szoktam feltenni, és
grafikus dolgokat:
A fönti interjú a Nasinterjúk sorozat része.
