A Wayfarers sorozat kicsit olyan mint a Star Trek leírva, csak csajosabb, fiatalosabb, multikulti fókusszal és egy eredeti világgal. Meg egy kis humorral.
Ebben a könyvben a főhősökről és a környezetükről rengeteg információt a beszélgetéseikből tudunk meg, miközben ők teáznak, esznek és más hétköznapi dolgokat csinálnak. (Csak éppen egy űrhajó fedélzetén, aminek a legénységéhez tartoznak.) Ez valószínűleg azért működik ennyire jól, mert a szerzőnek színházas háttere van. Kiválóan tud ilyenfajta jeleneteket és párbeszédeket írni.
A karakterábrázolás és a világépítés is nagy erőssége Chambers írásának. A szerző sok figyelmet fordít a testbeszéd ábrázolására, és a humoráért is plusz pont jár.
A szereplők tulajdonképpen kisemberek, akik szeretik a munkájukat és az életstílusukat. Nem akcióhősök, hanem abban sikeresek, hogy éppen ott vannak ahol lenni szeretnének.
Nem szupererősek vagy magányos zsenik, hanem egy hatékonyan együttműködő csapat, amiben természetes, hogy a konfliktusokat és az egyéb felmerülő problémákat is meg lehet oldani közösen.
Az olvasók egy részének zavaró lehet, hogy cselekmény szinte alig van. A szöveg mégis végig nagyon szórakoztató tud maradni a részletek miatt.
Az a fajta könyv, amit azért olvasol, hogy a hétköznapok stresszéből egy kicsit elmenekülhess. Ami másoknak egy kisvárosi detektívtörténet vagy egy romantikus sorozat, az egy SF rajongónak nyugodtan lehet akár ez a regény is.