A hazai kritikusok szeretnek arról beszélgetni, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán rendőrös krimit úgy magyar környezetbe helyezni, hogy az hitelesnek is tűnjön. Cserháti ezt lazán, könnyedén megvalósította.
A történetben egy bizonyos meggyilkolt belvárosi közgazdász ügyét a komoly és empatikus Telki-Nagy Judit őrnagy csapata kapja meg. Az olvasó egy alapvetően macsó környezetet lát, és benne egy gyilkossági nyomozó egységet is munka közben. Egy olyan csapatot, amit csak a látszat kedvéért hoztak létre, és egyértelműen bukásra szántak. Ezért is kaphatta meg ezeket a beosztottakat egy női vezető, de a csapat mindezek ellenére mégsem olyan reménytelen. Ezeket az embereket ugyanis nagyon alábecsülték...
A csoportban erős egyéniségeket találunk, na meg reményt, jó adag elszántságot, és sok emberi gyengeséget és esendőséget is. Nagyon különböző személyiségeket ismerünk meg, akik néha mind lehetnek narrátorok, így az olvasónak a fiatal emberjogi aktivista lánnyal, az idősödő, alkesz pasival, a nyugdíj előtt álló, kocka nővel és a fiatal, csóró apukával egyaránt azonosulnia kell. Emellett néha még más szereplők nézőpontjából is láthat egy-egy eseményt. A regényben az izgalmas történet mellett még remek társadalomábrázolást is kapunk.
Azt is érdekes megfigyelni, ahogyan az új csapat tagjai a kezdeti konfliktusok után lassacskán valódi csapattá válnak. Emellett van még egy érdekes történelmi szál is, (amiből a görög polgárháború idején Magyarországra menekített gyerekek történetét is megismerhetjük.)
A szerzőről először a Palackposta című fejlődésregény kapcsán írtam, ami szintén sok szempontból egyedit mutatott a hazai piacon.
Aki igazi modern, rendőrös, pszichologizálós, feminista szemléletű magyar krimire vágyott, annak nem kell tovább várni.
A szerző weboldala:
http://www.cserhatieva.com
Facebook:
https://www.facebook.com/cserhatievairo/