Ugrás a fő tartalomra

Ahol a szex közügy, a tudás és a könyv meg tiltott, avagy Ben Elton és a Vakvilág

Az Alinea Kiadó jóvoltából, végre magyarul is hozzáférhetővé vált a Fekete Vipera és Dilizsaruk írójának nagyszerű 2007-es regénye, a Vakvilág (Blind Faith, 2007).

Ben Elton humoristaként is mindig is éles szemű megfigyelője, a közönséget nevettető és ugyanakkor elgondolkodtató kritikusa volt korunk különféle meglepő vagy éppen hétköznapi jelenségeinek. A Vakvilág című regényben a mai fogyasztói társadalom, a mindenféle életmódbeli trendek, a média és a közösségi média világa, és a rajtuk keresztül az egyénre nehezedő elvárások alapos vizsgálatát kapjuk egy igen-igen görbe tükrön át a közeljövő Angliájába helyezve.
A szerző egy olyan világot ír le, amelyben az élet minden történését kötelező megosztani másokkal videó és kép formájában, mivel az intimitásra illetve a magánéletre való törekvés és a titoktartás egyaránt a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartoznak. Mindenkinek szinte állandóan meztelenül kell mutatkoznia, és a webkamerák előtt kell szexelnie vagy szexet imitálnia, hogy megmutassa, hogy minden a legnagyobb rendben van otthon, és hogy a párjával a társadalom elvárásainak megfelelő életet élnek. Egy speciális vallási alapú diktatúrában zajlik mindez, isten dicsőségére, ahol már egyetlen rossz szóért is meglincselhet bárkit a frusztrált és vakbuzgó csőcselék. Az önálló gondolkodás pedig természetesen istenkáromlásnak számít, és az eretnekség büntetése a nyilvános máglyahalál. Londonban vagyunk, a nagy áradás után, ahol az éghajlatváltozást Isten haragjával magyarázzák, a tudomány egyre több területe tiltott, a könyvek többségét már régen elégették, és csak egy maroknyi ellenálló őrzi és terjeszti a régi idők tudását. Találhatunk még a regényben a disztópikus irodalom nagyjai előtti tisztelgést is, és a témából adódik, hogy a szöveg a didakticizmustól sem mentes.
Elton célja ezzel a regénnyel nem a nevettetés. A Vakvilág egy komoly és borzongató látomás lett a közeljövőről, egy kőkemény figyelmeztetés, néhol persze szatírával vegyítve. A mű számos olyan témát érint, ami a ma emberét foglalkoztatja, és ezért sokkal szélesebb közönség számára lehet érdekes, mint a legtöbb Magyarországon megjelenő sci-fi regény.
Először januárban írtam arról, hogy jó lenne, ha ez a könyv nálunk is megjelenne, és ez most valóra vált. Vakvilágot mindenkinek csak ajánlani tudom.


(Az SF Portál-ról, 2011. november 29.)