Ugrás a fő tartalomra

Disztópiából komédiába (Margaret Atwood: The Heart Goes Last)

 

Az a nagyon különleges ebben a regényben (The Heart Goes Last), hogy a kőkemény disztópiának induló történet lassacskán egyre inkább komédiává válik. A néhol szürreális, vagy éppen akció vígjátékokba illő jelenetek mellett Atwood a Szentiván-éji álmot is idézi egyes ötleteivel.

A könyv egy hirtelen jött gazdasági válság idején mindenét elveszítő átlagos amerikai házaspár, Charmaine és Stan történetével indít. Ők annyira elszegényedtek, hogy az otthonuk elvesztése miatt az autójukban laknak, magukat és a járművüket védelmezve rendszeresen fosztogatók elöl menekülnek, és már szinte bármilyen munkát elfogadnának.
Hőseink kétségbeesésükben leszerződnek munkaerőnek Consilience városába, ahol mindenkinek van munkája, és ezért a szabadság feladása nem tűnik túl nagy árnak. A beígért utópia helyett azonban egy disztópiában kötnek ki. Lakóként, munkásként és fogolyként is megtapasztalják ezt az új világot, miközben emberként és szerelmesként is próbatételek várnak rájuk.
Ebben a fura börtönvárosban az emberek az idejük felében az ötvenes évek Amerikájára hasonlító, idealizált, középosztálybeli világban élhetnek, szabadon fogyaszthatnak, az idejük másik felében meg a párjuktól elválasztva börtönlakó munkásként vesznek részt a termelésben. Miközben az otthonukban ilyenkor az a másik házaspár lakik, akikkel egymást váltják kint és bent.


Ahogy a történet fokozatosan átmegy komédiába pl. vegas-i Elvis imitátorok között rejtőzködő hőssel és Marilyn hasonmások közreműködésével, még egy kis Szentiván-éji Álom előtti tisztelgésre is marad idő. A rosszul sikerült varázslat helyett, ez esetben tudományos eredmény felhasználásával előkészített csodát kapunk, és az emiatt véletlenül egy plüssmackóba beleszerető lány története is csak tovább színesíti az egészet.

Sokféle aktuális téma megjelenik a regényben, pl. a hiperkapitalizmus, a mohóság, a mások kárán nyerészkedés, a szociális háló hiánya, az amerikai privát börtönök témaköre, és Atwood emellett feminista és párkapcsolati témákkal is foglalkozik a regényben.
A szerző a börtönvárosból elszökni készülő házaspár sztoriján keresztül a túlélésért küzdő, az önmagát a nehéz helyzetekben egyre jobban felfedező embert állítja a középpontba.
A még kevés élettapasztalattal rendelkező, a saját igényeit nem eléggé ismerő, túlságosan alárendelődő, az ötvenes évek amerikai ideáljainak megfelelni akaró feleség személyiségfejlődése és vagány nővé válása szintén érdekes a történetben.

A regényben sok az érett felnőtteknek szóló téma, így a YA és NA olvasóknak ez a könyv még nem feltétlenül érdekes. Margaret Atwood rajongóknak mindenképpen érdemes elolvasni. A vele megismerkedni akaróknak szintén. Leginkább azoknak ajánlom, akik sokfélét olvasnak, és kedvelik a különböző zsánereket összevegyítő könyveket is.