- Min dolgozol most? Milyen írások várhatóak tőled a közeljövőben? Tervezel-e valamelyik sorozatodhoz folytatást?
Folytatást, ó azt rengeteget tervezek, és már rettenetesen régóta. Ebből lehet is sejteni, hogy nem fogom őket egyhamar megírni. De az Isteni és Pokoli balhéknak még biztosan van egy folytatása, a Farkastestvér történetét is szívesen tovább vinném, és a most megjelenő Herceg jósnője-Jósnő hercege regénynek is nagyon szeretnék egy második részt írni.
És persze most valami egészen máson dolgozom. Egy teljesen valódi történelmi regényt írok, ami az ókori Rómában játszódik. Mivel én írom, nem lehet arra számítani, hogy valami hű de hiteles történelemkönyv lesz, de a kihívás mindenképpen érdekessé teszi a munkát.
- Ebookban kapható lesz majd?
Minden kapható lesz ebookban, a XXI. században ciki, ha csak középkori technikát használsz. Mondom ezt azzal együtt, hogy én is imádom a friss könyvek illatát, de belátom, hogy sokkal egyszerűbb hosszú útra tíz ekönyvet vinni, mint egy papírt, szóval igen, lesznek ekönyvek. Sietve. Nem mondom, hogy hamarosan, de sietve. Érdemes néha ráguglizni, hogy éppen hogyan állok az ekiadással.
- Hány regényed jelent már meg idáig, és honnan jön a zsáner szeretete?
A regényeim száma mindig nehéz kérdés. Az is számít, ami nem jelent meg, mert szétszállt a neten, és bárki letöltheti? És a már említett Jósnő-herceg páros, ami szerintem egy könyv, az lehet, hogy mégis kettőnek számít? Szóval, igen, majdnem egy tucat könyvem van, plusz-mínusz néhány darab.
Aztán ha szabad egy kis kitérőt tennem a „zsáner” szó körül, amit nem igazán kedvelek. Szóval, úgy tippelek, hogy szórakoztató irodalmat írok. Amikor elkezdtem, még ponyvának hívták a könyveimet, aztán lektűrnek, ma a zsáner a divatos szó, holnap valami más lesz. Nekem ez az egész átnevezősdi, meg a körülötte zajló felhajtás kicsit izzadtságszagú, mármint amolyan kapálódzásnak hat, hogy „de, de, a szórakoztató irodalom is irodalom, értékes, és ér annyit, mint a szépirodalom!”. Persze, ér annyit, hiszen a téma, vagy akár a mű alkotásának a célja sosem határozza meg annak a minőségét. A szórakoztató irodalomban is vannak remekművek, meg nem annyira remek művek. De ha az ember ezt tényleg hiszi, akkor nem töri kezét-lábát, hogy ezt elfogadtassa minden szembe jövő olvasóval. Biztosan vannak, akik csak és kizárólag azért olvasnak, hogy műveljék a lelküket. Az az ő dolguk. Én meg szórakoztató regényeket írok. Ez meg az én dolgom. És ez a két nézet tök jól elélhet egymás mellett.
Tehát a rövid válasz úgy hangzik, hogy én nem szeretem a zsáneremet, ellenben imádom a kalandos, mesés történeteket, amik kiragadnak a valóságból. Ez nem is nagyon fog megváltozni, mivel néha muszáj kiszállnom ebből a világból, és kicsit pihenni egy kedvesebb és barátságosabb univerzumban. Ha pedig ezt a hozzáértők fantasynak, sci-finek, vagy akár szabad versnek nevezik, akkor okosan bólogatok. Ennyi.
Sehogy. Háromgyerekes özvegyként napi huszonnégy órában szórakoztatva vagyok, és ha racionálisan nézem, semmi időm sincs semmire. Nyilván valami téridő anomáliában szoktam írni, más magyarázatom nincs.
Ezen a nyomáson az segített, amikor elindult a Patreon oldalam. Ott egy remek közösség jött össze, akik lehetővé tették, hogy csak félállásban dolgozzak, ami egy ilyen tanár típusú félállás, tehát szorgalmi időszakban tanítok, vizsgaidőszakban és nyári szünetben meg írok. Nem akarom elkiabálni, de ezt most éppen működik.
- Mennyi idő alatt készül el általában egy könyved?
Amikor még csúcsformában voltam, három hónap sem kellett hozzá. Mostanában már több, mint egy év. És nem én lettem lassúbb, csak mondom, valahol elfogyott az írásra szánható időm.
Persze! Még a leggonoszabb lelkű kritikusaim is elismerik (senki ne vegye sértésnek, de hát hogy is lehetne egy kritikus más, mint gonosz lelkű), hogy a regényeim cselekménye tökéletesen logikusan van felépítve. Ráadásul én nem is jegyzetekből dolgozom, az egész könyv ott van a fejemben. Azt hiszem, ebben sokat segít, hogy egyetemista éveimben matematikai bizonyításokat kellett betáraznom az agyamba, a logikusan felépített konstrukciók még mindig könnyen megragadnak.
- Ha jól tudom, neked küzdősportos tapasztalatod
is van. Ezt mennyire tudtad a könyvekben felhasználni? Szoktál még edzeni?
Igen, valaha kung-fuztam, de már régen nem edzek. Lást itt fent, az időhiányról szóló választ! Viszont hasznomra van máig ez a tapasztalat. Nem is azért, hogy élethű harcjeleneteket alkossak, hanem inkább azért, hogy pontosan tudjam, mikor és mivel léptem át a realitás határát. Fantasy és sci-fi regényekben ezt nem árt tudni az írónak.
A harcművészes múlt másik hozadéka, hogy elég tűrhetően ismerem a keleti kultúrákat. A regényeimben feltűnő szamurájok és szaták nyilván ebből a háttérből nőtték ki magukat.
- Várhatunk-e még újabb vagány női főszereplőket is?
Mi értelme van nem vagány szereplőket írni? Mármint én imádom a talpraesett embereket, sokra tartom, ha valaki „életrevaló”, a klasszikus, nagymamás értelemben. A hőseimmel meg hónapokon át együtt kell élnem, nyilván olyan karakterek lesznek, akiket könnyű szeretnem. Egy-egy szereplőm ugyan azt hiszi magáról, hogy béna és ügyetlen, például Arcsin, a jósnő, de igazából még ők is vagányok a maguk módján. Szóval igen, vagány szereplőkre lehet számítani.
Soha nem készítek vázlatot. Megölné a tündért. Tudom, hogy sokan dolgoznak jegyezetekből, az is egy kiváló útja a regényírásnak, csak éppen én képtelen vagyok rá. Nekem csak megy a film a fejemben, és igyekszem pontosan leírni, amit látok.
- Amikor írsz, van egy elképzeld olvasód, akinek a történetet szánod?
Igen. Minden regényemet magamnak írom. Igazából minden regényem olyan, amit szerettem volna valakitől elolvasni, csak éppen senki sem írta meg. Ebből meg az következik, hogy azok lesznek a lelkes olvasóim, akik hasonlítanak rám lélekben. És ez be is jön! Azokról, akik kedvelik a regényeimet, általában ki szokott derülni, hogy szimpatikus arcok, és sokmindenben egyformán gondolkodunk.
- Hallgatsz zenét, amikor írsz? Készítesz lejátszási listát a regényeidhez? Hatással van-e a zene az írásodra?
Igen, mindig zenére írok. Minden regényemhez van egy válogatott zenelistám, elég eklektikusak, mármint műfajt és előadót nézve. Az alapján válogatom őket, hogy „illenek-e a hangulathoz”. Aztán ha kész a lista, akkor azt hallgatom, végtelenítve, ezerszer és ezerszer. Ha kell, egy éven át…
- Olvasóként milyen könyveket szeretsz?
Pont olyan könyveket szeretek, amiket írok... mondhatnám roppant pofátlanul, de tegyük hozzá, hogy szeretek egy csomó olyan könyvet is, amit képtelen lettem volna megírni. Rejtő és Szerb Antal a magyar kedvenceim, de régen olvastam indiánregényeket, Fable-t, Asimovot, Agatha Christie-t, Pratchettet, meg igazából mindenfélét, ami a kilencvenes években szembe jött. Ma már nincs időm követni az újdonságokat, de azért hellyel-közzel még olvasok. Leginkább azt, ami véletlenül a kezembe kerül, és éppen van időm rá. (Nem, persze, nincs időm, semmire.)
- Mit tanácsolnál a kezdő íróknak? Mi kell ahhoz, h jók is legyenek és meg is tudjanak maradni a pályán?
A legfontosabb tanácsom, hogy amikor valaki tanácsokat osztogat nekik, akkor fussanak, de messzire! Szoktam néha olvasni a profi, vagy akár klasszikus írók tanácsait, és az a tapasztalatom, hogy amit mondanak, annak kb 10%-át magam is úgy csinálom, másik 10%-on elgondolkodom, hogy esetleg ki lehetne próbálni, és a maradék 80% számomra merő ostobaság. Nem azért, mert annyira helikopter lennék, hanem egyszerűen más lelki alkat vagyok! Minden ember más, minden írónak más módszer jön be!
Szóval a tanácsaim a kezdőknek (aminek ugye a 80%-a használhatatlan sületlenség), hogy tartsanak ki, olvassanak sokat, írjanak még többet, aztán majd lesz valami!
A szerző weboldalai:
Facebook: https://www.facebook.com/jgoldenlane/
Patreon: https://www.patreon.com/goldenlane